Kazáncsere

- Neked tetszik?
- Nem. Neked?
- Nekem sem.

Így foglaltuk össze az első üzletkötőt. Szimpatikus hölgy volt és kazánra meg légondira tett árajánlatot.

A utahi nyár már május végén gőzerővel támadott. Júniusban Yoda hiába pisilte le a kornyadozó fákat, a száraz forróságban egy csepp folyadék sem ért le a földre, mind elpárolgott útközben.

Mivel egy kazáncsere amúgy is esedékes volt, kértünk pár árajánlatot kazánra és központi légkondira.

Az első cég képviselője a hölgy volt. Priusa volt. Nem büntetőjogi, anem autós. A hibrid leparkolt a ház elé, a nő egy iPaddal végigfotózta a pincét, hogy majd megmutassa azoknak, akik értenek hozzá és elővette a katalógusait és azt magyarázta, hogy a legjobb, a 97%-os hatékonyságú kazánt veszünk, ami pár ezer dollárral több, mint a 94%-os hatékonyságú, de 3%-kal jobb.

Nem mertem közbekérdezni, hogy az a 3% megtérül-e a földgázkészletek kimerülése előtt, de komoly kételyeink voltak.


A második üzletkötő egy jó hatvan éve működő családi cég tulajdonosa volt. Egy akkora kisteherautóval érkezett, amivel egy délután el lehetne hordani a Keopsz piramist. Nem volt iPadja, de értett ahhoz, amit csinált.

Papírra, tollal írt egy árajánlatot.

 A harmadik elfelejtette eljönni, mi meg elfelejtettünk második esélyt adni neki.

A hölgyben engem az zavart, hogy úgy javasolt mindenféle kazán, hogy bevallottan nem értett hozzá. A fickóban az tetszett nekünk, hogy tudta mit beszél. Meg, hogy jobb ajánlatot adott.

Őt választottuk.

Sose gondoltam volna, hogy részben az alapján választunk kazánszerelőt, hogy milyen autóval jár.