Utcakarácsony

- Legyen nálunk karácsony! - mondta C. Lett.

Nekem még most is fura, hogy a karácsonyfák és a karácsonyi fények hálaadás után jelennek meg. Ezzel együtt a december 14-i karácsonyi parti gondolata már teljesen hétköznapinak tünt.

Hat fele kezdődött a karácsony a ropogós télben. Melegszik az idő, már csak -8 fok van esténként, nem -17, de azért a hó még ropog.

Az utca karácsonyi fényárban úszik - mi is felszereltünk egy sor fényt. Állítólag ez azt mutatja, mennyire büszke a tulajdonos a házára. Szerintem azt is jelöli, hogy kevés a kandeláber.


- Lazac - mondta R - és letett valamit a konyhaasztalra, ami azért tünt kisebbnek egy bálnánál, mert le volt vágva az uszonya.

- Egyetek csirkecombot! - mondta T. T burgerei és csirkecombjai utcaszerte híresek, még a vegetáriánusok is áhítattal emlegetik őket. Nem beszélve Yodáról.

- Finom - rebegtem teli szájjal. T csirkecombjában szerintem több kalória volt, mint az összes többi cuccban összesen.

- Igyatok! - mondta C - Mit hozzak?

- Kostoljátok meg T csirkecombjait - mondta D. Ekkor már csak két csirkecomb volt a tányéron, amiből az egyiket valaki alaposan lerágta. Először a háziak ebére gondoltam, aki lelkesen cirkált az asztal alatt és merészen távoltartotta a csúszómászó gyerekeket területétől. Nehogy már elegyék előle az asztalról lehulló falatokat.

- Olyan a pincéd, mint az enyém! - nézett le a pincébe T az ajtón át. A pince úgy nézett ki, mintha egy áruház teljes készletét betonkeverôvel összekeverték volna, beöntötték volna a pincébe, majd lezavartak volna pár kétéves gyereket, hogy rakjanak rendet. 

- Azonnal csukd be az ajtót! - mondta a házigazda felesége. 

Még ettünk egy kis sonkát, meg sajtokat, meg csokoládét, meg beszélgettünk és ettünk és arra gondoltam, lehetne gyakrabban is karácsony.