Hárman voltunk a metrónál, a Puskás Ferenc Stadionnál, amit pár éve még (Nép)Stadionoknak hívtak. Hárman voltunk, az ellenôr, a turista, meg a Ribizli.
A turista jegyet vett a modern gépbôl. A Ribizli nézte. Az ellenôr a turistát és a Ribizlit nézte. Hogy a kamerákon át ki nézett minket, azt nem tudom.
A turista vásárolt. Elegáns inge volt és pici szütyôje, amibôl elôhalászott egy
bankkártyát.
Pritty-pratty-prutty - nyomogatta a gombokat, eltette kártyáját és benyúlt a jegyért. Nem talált semmit.
Álltunk hárman a csendben a Stadionoknál. A turista nézte a gépet, Ribizli nézte a turistát, az ellenôr mindenkit figyelt.
A turista elkezdte nyomogatni a gombokat a jegykiadóautomata érintôképernyôjén (képzavar!), majd elôvette kártyáját, bedugta, eltette, pritty-pratty-putty, nem volt jegy.
Rámnézett.
- Ez hogy mûködik? Egy jegyet szeretnék.
Odamentem. Nyomogattam a képernyôt. Egy vonaljegyet választottam neki, bankkártyás fizetést.
Mutattam, tegye be a kártyát. Betette. Beírta a PIN-t. A gép elfogadta. Aztán benyúltam a jegyért. Nem volt ott.
A turista szólt az ellenôrnek. Az csak mosolygott. Kiválasztotta a vonaljegyet, a bankkártás fizetést, majd intett, hogy a turista tegye be a kártát. Betette. Beírta a PIN-t, elfogadta a PIN-t.
Aztán az ellenôr benyúlt a jegyért. Semmi.
- Hova megy?
- A Keletibe - mutogatta egy térképen a turista.
- Akkor szálljon fel - legyintett az ellenôr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése