Tavaly nagy kitérő lett volna elmenni Emir Kusturica falujába. Számoltunk, számoltunk és nem mentünk.
- Alig pár kilométer - mondta V - Megnéztük Andricgrádot, most megnézzük Kürstendorfot.
- Van egy 13. századi kolostor is arrafele.
- Menjünk el a kolostorig... - adtam be a derekam. Tavaly én is nagyon szerettem volna elmenni Kürstendorfba. Egy filmekhez, díszletnek épített falu izgalmas dolog lehet.
A szerb határon negyedóra alatt átjutottunk.
- Ez lenne az? - néztük a több őserdőnyi faanyagot felhasználó házakat.
Nem falu volt, hanem a vasútállomás szállodával.
Megcsodáltam a vasutat, amit még a Monarchia épített Boszniában, aztán mentünk a faluba, ami nemcsak falu és díszlet volt, hanem hotel is, ahova belépőjegy ellenében lehetett bemenni szájat tátani.
Parkolóhely alig volt hozzá, de Ribizli ilyeneken már alig akad fenn.
- Már megérte jönni - mondta V és vadul fotózta a falu börtönében ülő Javier Solana NATO főtitkárt és George Busht.
- Vajon Chomsky tudja, hogy itt elneveztek róla egy színházat? - kérdeztem a térképet tanulmányozva.
- Nem tudom, én a WC-t keresem - mondta V.
Amikor megtlálta már kevésbé volt lelkes.
- Szerintem menjünk, - mondta - majd inkább máshol.
Mentünk és továbbra se értettük Kürstendorfot, a független filmes centrumba oltott luxusszállodát, amit egy őshonos szerb falunak álcáznak.
- Ha tavaly megtesszük a kitérőt, megüt a guta - mondta V.
- De nem tettük meg. Idén viszont pont jó volt.
- Jó lesz, ha megállsz egy WC-nél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése