Pocitelj

Kék folyó. 

Zöld növények. 

Gyönyörû táj.

Napsütés. 

Legkondi az autóban. 

A tenger fele autóztunk, egyre nyitottabb lett a Neretva völgye. 

Optimisták voltunk és jókedvûek.

Egy kanyar után lehúzódtam az útról. 

- De szép! Mi ez?

- Pocsitelj. Még Mátyás király is védte. 

- Nacionalista. 

Pocitelj egy megerôsített középkori falu egy, a Neretva fölé magasodó szirten. 

A hely méltán lehetne a mostari világörökség része. 

Amikor utoljára erre jártam, pár éhezô macskán kívül senkit se láttunk.

A romok mostanra feléledtek. A mecsetet ujjáépítették. Kinyitottak a kávézók. 

- Másszunk fel a toronyhoz és a toronyba?

- Inkább igyunk elôbb valamit.