Hajléktalanok Utahban

Utah egy konzervatív, republikánus állam, a szó amerikai értelmében.
A "szociális háló" kifejezés, ha valaki egyáltalán tudja, mit jelent, szitokszó. A szülési szabadság fizetetlen és hat hét. Ami után azonnal ki lehet tenni az anyát a munkahelyről. Az ember magáért felelős és az államot hagyja békén - mondják a törvényhozók. (Jó, az élelmiszereken gyakorlatilag nincs adó, mert hát enni kell.)

Az állam a hajléktalankérdéshez is konzervatívan áll hozzá.



2005-ben a törvényhozók megnézték, mennyibe kerül egy csövi az államnak és leestek a székükről. Egy hajléktalan átlagosan húszezer dollárjától szabadítja meg a költségvetést.

A szakemberek ekkor elkezdtek osztani, szorozni, számolni és egy meghökkentő megoldást javasoltak. Olyant, amitől a "túlérzékeny", "vérzőszívű" demokratáknak még San Franciscóban is megállt a szíve.

- Adjunk a csöviknek lakást! - mondták - Olcsóbb.

- Mit? - csodálkoztak a törvényhozók.
- Lakást.
- És hogy fizetik ki? - féltették a költségvetés egyensúlyát.
- Sehogy.
- Mi ebben az üzlet?
- Az, hogy olcsóbb.

Kiszámolták, ha egy hajléktalannak adnak egy lakást, az hét-nyolcezer dollárba került. Ha az utcán van és az ellátórendszert terheli, akkor húszba.

Ezek után az állam elkezdett lakásokat osztogatni a legrosszabb helyzetben levő hajléktalanok között. Ha a hajléktalan talál munkát, fizetése egy részét a lakás bérleti díjára költi. Ha nem, akkor nem. De általában találnak munkát.

A rendszerbe bekerült első tizenhét hajléktalanból négyen adták fel. A többiek integrálódtak.

A szakértők remélik, hogy 2017-re nem lesznek tartósan fedél nélkül levők Utahban. A törvényhozók meg boldogan számolják a megtakarított pénzt.

Kivételesen szinte mindenki jól járt.