Megjegyzés: tudom, trehány vagyok. Rendetlen. Feledékeny és elfelejtettem rendesen kirámolni a hátizsákomat. De ez a bejegyzés nem erről szól.
- Hol van? - morogtam és első számú telefonszerelő célszerszámomat kerestem, ami egy gémkapocs és egy pici, 2x4 centis zárható nejlontasakban tartom hátizsákomban egy zárható belső zsebben pár hasonló alapfelszerelés mellett.
Ahogy a hátizsában turkáltam, kezem megakadt valamiben. Kihúztam és úgy néztem a valamire, mint aki kisértetet lát. Mert azt láttam. Egy darabot múltamból. Egy nejlonba csomagolt darabot a múltamból.
Amikor augusztus (2014) közepén Yodával elindultunk Budapestről Prágába hálókocsival (igérem, ezt is meg fogom majd írni, becszó!), kaptunk a hálókocsiban reggelit. A reggeli része volt egy croissan nejlonzacskóban. A croissant betettem a táskámba és, mivel Prágában nagyon jól bereggeliztünk a Mesterrel, megfeledkeztem róla: jól jön majd a repülőn. Aztán arra gondoltam, hogy jól jön majd New Yorkban. Aztán nem gondoltam semmit, elfelejtettem.
Most pedig megtaláltam a croissant, ami hűségesen várta, hogy megtörténjen vele minden croissant álma és megegyék.
Hat hónap után a croissant elôtört a feledés homályából és várta, hogy beleharapjak.
Ehelyett fogtam és iktattam a szemetesben, közben az járt a fejemben, hogy lehet, az örök élet titkát dobom elagamtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése