A lakóautó pattogott az úton. Hosszú idő után először fordult elő velem, hogy meggondoltam, igyak-e egy korty vizet, vagy inkább elfehéredő arccal markoljam a kormányt. A gázadásra a hatalmas doboz reagált: bőgni kezdett. A fékezésre kevésbé volt kényes. De mindent tökéletesen láttam, lenéztem a forgalomra.
A járgány lelkesen mászott felfele a hegyekbe, ha teljesen lenyomtam a gázpedált és kiütöttem vele az alvázt, kevésbé lassult. A doboz zörgött és olyan hangokat adott ki, mintha le akarna esni. De mentünk és egyre jobban.
Yoda lelkesen lihegett, kezdett belejönni az újfajta utazásba.
Siettem, hogy még világosban elérjek a kempingbe. Nem sikerült. Sötétben láttam neki a következő komoly feladatnak: csatlakoztatni a kábeleket. Az áram gyorsan meglett és felgyulladtak benn a fények, a hűtő átkapcsolt propánról villanyra és máris egy tökéletesen felszerelt otthonunk lett. Aztán jött a víz. Gyorsan sikerült lespriccelni magam.
A használati utasítás szerint nem szabad nagyon kinyitni a vízcsapot, mert a vezetékek nem bírják a nagy nyomást. Erre figyeltem, miközben a rosszul összetekert csatlakozóból a fülembe spriccelt a víz. Más volt, mint a sátorverés, na, de legalább itt be lehetett kapcsolni a fűtést és akkor meleg volt. Azért ilyesmit sátorban nehezebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése