- Itt van! - kiáltottam fel, amikor megláttam a parkolót.
- Menjünk!
- Meleg van - mondta Yoda - Autóból nem lehet megnézni?
- Yoda... - mondtam.
Kiszálltunk és ott álltak a rét mögött.
- Figyeled, tiszta Amerika!
- Menjünk!
A Zichy család hosszú távra tervezett. Budakeszi vadászlakjuk díszparkjába ültettek 1900-ban három mamutfenyôt. Ezeket a fákat életük elsô húsz évében dajkálni kell, aztán a következô két-háromezer évben egész jól elvannak, ha nem csap mondjuk beléjük a villám.
Itt az egyikbe belecsapott a hetvenes években és két mamutfenyô maradt Budakeszi határában.
A vadászlak eltünt, a kertet felfalta az erdô.
A fenyôk maradtak.
A keskeny ösvényen egy nő jött szembe egy kétkerekű bevásárlókocsit húzva maga után. Köszöntünk és továbbmentünk a fák felé.
Takaros pihenőhely fogadott asztalokkal, padokkal, réttel és virágokkal.
Egyenesen a fákhoz mentünk.
Nagyok voltak, vagy harminc méteresek. Még vagy ezer év és száz méteresek lesznek.
Körben a Budai-hegyek "magasodtak". Egyik irányba a János-hegy látszott, a másikba pedig kikandikát a lombok mögül a makkosmáriai templom tornya.
Steinbeck is elvitte kutyáját, Charley-t, hogy megjelöljön egy mamutfenyőt. Yoda sem hagyhatott ki két ilyen derék magyarországi példányt.
- Ez mind egy fa? - szagolgatott.
Elővettem egy zacskót a zsebemből és takarítottam. Nagyon szép, rendezett volt a környék. A tisztáson mamutfenyő-csemeték álltak.
- A budakesziek is hosszú távra terveznek - gondoltam, miközben Yoda megjelölte a fákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése