- Szôr Incze? - olvastam csodálkozva. Annak, hogy Szôr Incze, semmi értelmes sem volt.
Nagyon meleg volt. A szemembe csorgó verítéktôl még láttam, hogy az autó kerekei beleolvadnak az aszfaltba
Megráztam fejem. Nem lehet Szôr Incze. Egy határkôre nem írták azt, hogy Szôr Incze.
A határkövet az autóból láttam meg és leparkoltam, hogy jobban megnézzem.
Láttam, az elsô pesti határkövek egyike, 1738-as.
Az is látszott, amíg a veríték újabb hulláma el nem vette ideiglenesen szemem világát, hogy a követ 1933-ban is használták és hogy környékét ma is rendben tartják. Talán arrébb is tették picit, hogy jobb helye legyen.
Jártam a kô körül, mint egy, a megfelelô poziciót keresô kutya.
De miért Szôr Incze? Tudtam, hogy nem lehet Szôr Incze, de annyira meleg volt, hogy alig tudtam koncentrálni. Aznap legalább egy tucat karambolt láttam, legmeglepôbb az volt, amikor egy tanulóvezetô csúszott bele egy teherautóba, annak ellenére, hogy a T-betûs autóban a kettes féknélt egy oktató is ült. Néztem a feliratot. Szlôr Incze. Nem lehet!
De miért Szôr Incze? Tudtam, hogy nem lehet Szôr Incze, de annyira meleg volt, hogy alig tudtam koncentrálni. Aznap legalább egy tucat karambolt láttam, legmeglepôbb az volt, amikor egy tanulóvezetô csúszott bele egy teherautóba, annak ellenére, hogy a T-betûs autóban a kettes féknélt egy oktató is ült. Néztem a feliratot. Szlôr Incze. Nem lehet!
Ittam egy kevés teavizet tea nélkül.
A szöveg ekkor kitisztult és Sz• Lôr • Inczé, Szent Lôrinczcé alakult. Ez már valószínûbb volt, bár fenntartom, a Szôr Incze vagy Szlôr Incze az sokkal izgalmasabb felirat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése