- Itt kell legyen! - ez volt az utazás mondata. Valóban ott volt a szálloda - a szervízúton, ahova nem lehetett kimenni.
Az új aglomeráció jó tíz kilométeren nyújtózott a tengerparton. Az autópálya part felöli oldalán álltak a lakóépületek. A tenger felölin a szállodák. A kettô között autópálya. Az autópálya felett, alatt nem volt hivatalos gyalogos átkelô. Azaz volt: egy.
Nemhivatalosból volt több. Az emberek kis létrácskát támasztottak a falhoz, másikat a középsô betonelválasztóhoz és úgy szökdécseltek át az autópályán.
Már meg vagyok gyôzodve arról, hogy a parkourt albánok találták ki.
Lehajtó se volt. Meg felhajtó se. Csak dugó a szervízúton, ami kilométereken át húzódott.
- Ott van! - mondta V és rábökött a szállodára.
Nem x , hogy parkoltam be -nehezen-, de sose fogom elfelejtemj V arcát, amikor meglátta az autopályáta nyíló szobát.
- Te akartál Benidormba jönni - mondtam ès végignyúltam az ablakfelöli ágyon, ami nyekergett, zörgött és mintha kôvekkel lett voln töltve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése