Durrës

- Ez a Balkán legnagyobb római színháza. 

Csak annyit tudtunk mondani, hogy "aha". 

Valóban nagy volt, azonban az amfiteátrumot alaposan helyreállították - már ahol kiásták. 

A folyósórendszerben bolyongva hol az egykori oroszlánketreceket, hol a helyükre épített bizánci kápolnát láttuk. Ez utóbbiban még pár mozaik is megmaradt. Durrës legszebb mozaikjai azonban Tiranában voltak. 

A durrësi - durazzói - óváros más volt, mint Montenegró és Dalmácia városai. Közel sem volt olyan szép, mint ezek, de a város a helybelieké volt. Itt nem voltak turisták, apartmanok, bárok, vendéglôk. 

A városfalakon kívül, a huszadik századi központ elhagyatva állt. Valószínûleg a modern tengerpartra koncentrálnak és hagyják, hogy a régit fél méter vastagon beborítsa az alga. 

A partizánemlékmû egy amerikai vurstlira nézett. 

- Szerintem mindent láttunk - néztem az algaszônyegre. 

- Többet is, mint kellene - helyeselt V és mentünk Tiranába.