- Ez itt L. Simon László Államtitkár Úr helye - mondta az őr csupa nagybetűvel, mielőtt beléptünk volna a liftbe.
Körülnéztem az üres garázsban, majd ránéztem a fél Zsebibaba méretű autóra, majd a parkolóhelyre, ahol semmilyen jel nem utalt arra, hogy valakinek (Valakinek) ezt a helyet lefoglalták már.
- Holnap jön az Államtitkár Úr és kibólyáztam a helyét. Csak elvette a bólyát.
A kibólyázni szót felírtam az elkertelni mellé, majd csodálkozásomnak adtam hangot, hogy egy üres garázsban miért szórakoznék a bólyákkal, majd megjegyeztem, másfél óra múlva megyünk.
- Akkor maradjanak - mondta a smasszerok smasszere, mi pedig beszálltunk a liftbe.
A Várkertbazárt gyönyörűen helyreállították. Az épületek újra megszépültek. Az éjszakai díszkivilágítás tökéletes.
A sétányok, liftek, mozgólépcsők, csigalépcsők, átjárók, kapuk labirintusában öröm sétálni, élvezni a fantasztikus kilátást és megcsodálni a restaurált részleteket.
A Várkert szervesen kapcsolódik a Vár középkori részéhez és a két labirintus egy nagyobb egységgé olvad egybe.
Tetszett az útvesztő, a modernnek és a réginek a keveredése, a parkok, a padok, a szökőkút és az egyre táguló látóhatár, a Duna és Pest látványa.
Végre könnyen el lehet jutni a hatvanas években felújított középkori udvarokba, sikátorokba, kertekbe.
Mindez nagyon tetszett.
Csak arra nem jöttük rá, hogy mi a kert funkciója. Ha nincs neki, ha önmagáért létezik, akkor zseniális.
De azért a miniatűr Dunaparti kávézót leszámítva tehettek volna bele egy kocsmát. Vagy százat. Esetleg ezret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése