Snowbird

A tó ránézésre hidegebb volt a világűrnél is. Hozzá képest a tóba torkolló csobogó hegyipatak is tűzforrónak tünt- Megborzongtam és bekanyarodtam a fenyők közé.



A hó csikorgott a lábam alatt. Egy keskeny hídon kanyarogtam, amikor egy kocka sejlett fel a ködben. Meresztettem a szemem. A tejfehér derengésben a kocka lassan átalakult egy épületté.

Hitetlen volt, hogy alig fél óra autózás után az őszből felértünk a kemény télbe. A hó csikorgott a lábam alatt, aztán már pocsolyákon át gázoltam a bejárat fele.



Hirtelen meleg lett.
Egy hatalmas, betonfalak határolta térbe léptem, ahol kandallóban lobogott a tűz.



- Nyitva van a vendéglő? - kérdeztem a recepción és frissen sütött hússzeletekre és tegnap még szaladgáló, a hóban moha után turkáló szarvasokból készített ragura gondoltam.

- Sajnos nincs. A főépületben nyitva van a Deli és egy pizzázó, sajnos holtszezonban nincs sok minden nyitva.



Egy szomszédunk hívott meg pár napra. R üdülési jogot vett magának Snowbirdben, de nem tudott eljönni. Így eljöttünk korai havat nézni és vacogni egy kicsit.

Minden tökéletes volt, leszámítva az étkezést.

A szálloda tipikus amerikai hotel volt, akkora szobákkal, amik máshol családi háznak számítottak volna. A szobákat villannyal fűtötték, elhasználva egy nagyobb harmadik világbeli ország éves energiaszükségletét.

Félretettem a lelkiismeretfurdalást és arra koncentráltam, hogy jól érettem magam.



Sikerült.
Csak a vendéglő lett volna nyitva.