"Hamarosan cserélj olajat" - írta a fedélzeti számítógép, így egy parkolóban közös erôfeszítéssel kinyitottuk a motorháztetôt.
Ekkor állt meg mellettem a kínai turista. Diszkréten mosolygott és nézte a motort. Felnéztem. Egy turistabusz állt mellettünk. Pár újabb kínai szállt le és nézték a motort.
Az elsô kedvesen tartotta a motorházfedelet. A harmadik fotózott. Minket és a motort.
- Mosolyogj, motor - mondtam mosolyogva a motornak.
"Lehet, hogy a kínai gazdasági hírszerzésnek dolgoznak?"
Két újabb férfi érkezett. A csajok fotózkodtak az lakóbusszal.
Megtaláltam a kitámasztókart. Beakasztottam. Lefotózták.
"Lehet, nem láttak még kitámasztópálcikát. Vagy már nem, mert olyan régi.".
Elôször a váltóolaj pálcáját találtam meg. Mivel hülyén éreztem magam, ahogy nyolc vadidegennel körülvéve bámulok egy motorra, kihúztam. Lefotózták.
Cedar City és St George között voltuk félúton. Honnan van itt ennyi turista?
Meglett a motorolajhoz tartozó olajpálca. Kihúztam. Rendben volt a mennyiség és tapintásra nem hullott olajsár a pálcáról.
Becsuktam a motorháztetôt. Kezet fogtunk.
Az egyik még búcsuzóul benézett a lakókocsiba. Beültem.
Yoda nyújtózkodott az asztalon:
- Vigyél ki, én szeretem, ha körberajonganak. Olyankor lehet morogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése