Bonyolult nap

Havas hegycsúcsot képzeltem magam elé, zöld lombokkal, kék éggel. Megnyugtató látvány volt. Pihentető.

Kicsit sűrű napként indul, de nem volt bonyolult.
- elvinni egy cuccot reggel
- elmenni Yodával sétálni
- ebédelni, főzni
- kimenni a reptérre L-ért
- egyre elmenni a cuccért
- elmenni Provóba a maratont futó Ribizliért

Minden tökéletesen ment, amíg le nem parkoltam a Mesterrel és elindultunk a Detention Bason Parkban fákat keresni.

És ekkor elsétáltam az autó hátsó kereke mellett.

Úgy éreztem, leperzseli a lábam.
Megérintettem. Tojást lehetett volna rajta sütni. Strucctojást.

Kezdett elfüstölni a fék.

Néztem a levegőbe magam elé, aztán gyorsan, határozottan megállapítottam, hogy cselekedni kell: elmentünk sétálni.

Séta után óvatosan hazafüstöltem, Yoda sértődötten elvonult, aztán leparkoltam a villamosmegállóban. Természetesen javították a sineket, így vártnál lassabban döcögtünk ki a reptérre. Közben lefoglaltam egy autót a reptéren és mire L gépe leszállt, már megvolt a bérautó.

Az autóval hazamentünk, főztünk, ettünk, elmentem a bérautóval a villamoshoz, átültem az autónkba, elmentem a vele a szervízbe, onnan eldöcögtünk a villamossal a parkolóba és visszaültem a bérautóba  és elhoztuk a csomagot és mentünk Provóba a poszt-maraton Ribizlit begyűjteni. Az évezred esőjében.

Minden tökéletes volt.
Az autót megcsinálták, a dolgok működtek mindaddig, amíg a megszerelt autóval leparkoltam egy parkolóban Park City mellett.

Amit ekkor tökéletesen összetörtek.

Folyt köv.
Tessék hegycsúcsokra konvenrálni. Az megnyugtat.