Modern idők

Egy alkalmazást (újmagyarul app) telepítettem. Mindenfélét kérdezett. Megkérdezte, milyen nemű vagyok és azonnal több opciót is kínált:

Gener:
- Female
- Male
- Customized

Repülőkiállítás I

- ... és mikor jönnek a vadászrepülők?
- Nem tudom - felelte a katona a már ropogósra sült fickó kérdésére.

Többen is a repülőket várták. Az ígéret szerint a közeli bázisról eljönnek az F-22-esek és átrepülnek a város felett és halálra rémítik a galambokat. Meg a héjákat is.

Sokan várakoztak a repülőkre, amik a Leonardo múzeum egy időszaki kiállítására jöttek volna. Amíg a tömeg felfele nézett, mi megnéztük a vitorlázórepülőket és kipróbáltuk a hőlégballont és még a fáklyáját is kezelhettük, ami szinte leégette a maradék hajat a fejemről.




Aztán jöttek repülők, de a közönség nem ezekre számított. Szerintem az újságíró félreértett valamit, de így is nagyon jó volt. Be lehetett kukucskálni a gépekbe, pilóták elmagyarázták, mi merre és meddig és még ingyen vizet is adtak a melegre való tekintettel.

Mi meg hűsöltünk egyet a könyvtárban, ahol végre sikerült egy F-22-est is lefotózni.

Méz

Ki vehet mézet 13,5 kilós csomagolásban?
Medvék?

Uber marketing

Az Uber nagylelkűen ingyen fuvart ad az új felhasználóknak.

Egészen nulla dollár értékben.

Így könnyű...

Utahi politikai hitvallás

Két mormon háziasszony beszélget a boltban.

- Ha Clintonra kell szavaznom, megszakad a szivem. Ha Trumpra szavazok, megszakad a szivem és pokolra kerülök.

A meteornézés elmarad

Mentünk Perseidákat nézni.
Ehhez át kellett kelni legalább egy hegyláncon, hogy a hegyek valamennyire kitakarják a fényszennyezést.

Elfelejtettük azonban, hogy péntek van.

Pénteken a (valószínűleg) nem mormon ifjúság kihasználta a nyár éjszaka forróságát és felment a hegyekbe és valószínűleg csillagokat nézett. Igaz, zárt autóból, de biztos van valami alkalmazás erre is. Másként nem lettek volna ennyien.

Azért megnyugtató, hogy nyár éjszaka az ifjúságnak jobb dolga van, mint pokémonozni...

Hírünk a világban

A geek programozó úgy nézett, ki, ahogy a geek programozót egy rossz filmben elképzelik. A fickónak olyan borostája volt, hogy fogkefegyárat lehetett volna rá alapozni, egyik kezében doboz kóla, amit a pizzásdobozra tett rá, ha vakaróznia kellett.

Lefolyt a székről és a kólásdoboz felemelése után kimerülten lihegett.

- Hova való vagy? - kérdezte, miközben kollégája igyekezett elsüllyedni.
- Magyar vagyok.

Felderült az arca, feltolta orrára két szódásüvegfenékből összeállított szemüvegét és elmosolyodott:

- Már van egy aranyotok at olimpián!

Baseball Amerikában

- És akkor hazafut.
- Aha.

Nem értettem.
Nem értem a baseballt.





Bezzeg a foci. Az egyszerű, bár ahhoz se értek: huszonkét alak rohangál a labda után, aztán ha valamelyik utoléri, belerúg egy nagyot. Az eredményjelző táblán meg van két változó, egyik csapat, másik csapat és kész.





De egy baseball  az más. Meg is kellett egy meccset meg nézni.

Előre elmondom, megérte.





Rég voltam focimeccsen, pontosan akkor, amikor nagyapám elvitt. Az akkor volt, amikor Rothermel még kezdő kapus volt és amikor először hallottam azt, hogy "huha anyád!"
Ez más volt.



Minor league, azaz NB2-es meccs volt egy békés délután.

Épp nem volt negyven fok, csak 29, családok igyekeztek a stadionba.

A bejáratnál a telefonról szkennelte be a jegyet a jegyszedő és már mehettünk is.




Mindenki lelkes volt, nyugodt és békés.

A gyerekek ingyenes kisvasuton mentek körbe körbe, ne utálják már meg a játékot az elején.



Volt egy fantasztikus játszótér is, én legszivesebben ott hintáztam volna.



Az árnyékban padok, asztalok, ha valaki esetleg piknikezne meccs helyett. Voltak is páran, mások meg a fűben heverésztek.



A közönség csak akkor jött izgalomba, ha esetleg feléjük repült a labda vagy akkor, ha feltünt közöttük a helyi csapat kabalaállata,  a Poszméh, aki lelkesen csinálta a hangulatot, amit a sör is fokozott. Igen, lehetett sört kapni. Utahban. A meccsen.



A meccs a szórakozásról szólt, a meccsről és az evésről. Picit úgy, mint a Monster Truck Show. Enni nem volt annyira drága, de inni... Egy nyeszlett hotdog 3.75, egy óriáshotdog, ami mindkét irányban szuggesztíven lelógott a tányérról és felfele kunkorodva kilógott a kenyérből. 4.75. Egy üdító 4.

A nachos a soha el nem romló sajtkrémmel rengetegbe került, de az megérte, abban annyi só volt, hogy egy kisebb tavat tengerré lehetett volna változtatni vele és pár harapás után el lehetett érni a hipérnatermiás állapotot.



A füstölt bordák káposztasalátával és egy szelet dinnyével (9 dollárért) azonban nyerő kombinációnak bizonyultak, ráadásul a közelben egy standon egy lelkes egészségvédő ingyen almákat osztogatott. Noha már jó órája tartott a mecs, az elsők között vettem az almákból.

Aztán, amíg a bordákba temettem arcom, addig se kellett a játékszabályok megértésével próbálkozni.



A szünetben hirtelen zöldségeknek öltözött emberek kezdtek versenyezni, majd boronákkal felszerelt pályamunkások varázsolták ujjá a salakot.

Aztán folytatódott a játék és... és az egyik csapat győzött. Én meg jóllaktam.

A retek termése

- Ha ettél belőle, várunk egy napot és én csak utána kostolom meg. Ha nem lesz semmi bajod.

A nap hátralevő részében folyamatos megfigyelés alatt álltam, mikor fordulok le (esetleg fel) habzó szájjal.

- Ha pedig csinálsz belőle savanyúságot, akkor is várunk egy napot és csak utána nyúlok hozzá.



- Mi ez? - tettem fel sok nálam sokkal tapasztaltabb kertészkedőnek a kérdést. Én persze tudtam a választ, ott virágzott és termett a növény a kertben.

A válaszok a "nem tudom"-tól a "megkérdem anyut" skálán mozogtak, majd visszaírtak, hogy "Ő se tudja".

Én meg elrágcsáltam a becőket, mert így hívják ezt a termésfajtát. (Köszönöm Cs-nek a magyar szót, magamtól sose jöttem volna rá). Itt Salt Lake Cityben kevés magyar nyelvű nyövényhatározó van.



Mindenkinek megmondtam, hogy mi a termés és mi a növény. Szinte mindenki ugyanazt válaszolta:

- És erre magadtól jöttél rá? És hogy merted megkostolni?



Nem magamtól jöttem rá. Olvastam, hogy miután a retek felmagzik, a termése (a becő) az ehető. Angolul ezt radish pod-nak mondják és kevesen ismerik, még kevesebben fogyasztják. Indiában moongre névre hallgat és népszerű étel.

Ez a termész a lusta kertész kedvence: miután a kertész elfelejtette kihúzni a retket és az felmagzott, virágzás közben valami szörnyűséges, ágas-bogas növénnyé válik, pici virágokkal és hosszúkás, zöldbabra emlékeztető terméssel.

Ezt a termést addig kell leszedni, amíg zöld. Ha már kezd sárgulni, akkor kemény és szálas lesz. Egyébként friss zölden olyan ízű, mint a retek. Mint az a fajta retek, amin termett. Mert a különféle retkek íze más és más. A virágaik színe is eltérő.

Nyersen salátába vagy akár húsok mellé lehet enni. De savanyítani is lehet.

A kifőzött befőttesüvegbe egy szem fokhagymát, pár sem borst és mustármagot teszünk, majd megtömjük az üveget a terméssel. A becőket (vajon ez mondható magháznak?) ecetes, sós, cukros forróvízzel felöntjük. Két üveget magyarosra készítettünk: tettünk bele 1-1 kanál pirospaprikát.

A tervek szerint vöröshúshoz fogjuk fogyasztani. Esetleg egy napos eltéréssel. Biztos, ami biztos.