Baseball Amerikában

- És akkor hazafut.
- Aha.

Nem értettem.
Nem értem a baseballt.





Bezzeg a foci. Az egyszerű, bár ahhoz se értek: huszonkét alak rohangál a labda után, aztán ha valamelyik utoléri, belerúg egy nagyot. Az eredményjelző táblán meg van két változó, egyik csapat, másik csapat és kész.





De egy baseball  az más. Meg is kellett egy meccset meg nézni.

Előre elmondom, megérte.





Rég voltam focimeccsen, pontosan akkor, amikor nagyapám elvitt. Az akkor volt, amikor Rothermel még kezdő kapus volt és amikor először hallottam azt, hogy "huha anyád!"
Ez más volt.



Minor league, azaz NB2-es meccs volt egy békés délután.

Épp nem volt negyven fok, csak 29, családok igyekeztek a stadionba.

A bejáratnál a telefonról szkennelte be a jegyet a jegyszedő és már mehettünk is.




Mindenki lelkes volt, nyugodt és békés.

A gyerekek ingyenes kisvasuton mentek körbe körbe, ne utálják már meg a játékot az elején.



Volt egy fantasztikus játszótér is, én legszivesebben ott hintáztam volna.



Az árnyékban padok, asztalok, ha valaki esetleg piknikezne meccs helyett. Voltak is páran, mások meg a fűben heverésztek.



A közönség csak akkor jött izgalomba, ha esetleg feléjük repült a labda vagy akkor, ha feltünt közöttük a helyi csapat kabalaállata,  a Poszméh, aki lelkesen csinálta a hangulatot, amit a sör is fokozott. Igen, lehetett sört kapni. Utahban. A meccsen.



A meccs a szórakozásról szólt, a meccsről és az evésről. Picit úgy, mint a Monster Truck Show. Enni nem volt annyira drága, de inni... Egy nyeszlett hotdog 3.75, egy óriáshotdog, ami mindkét irányban szuggesztíven lelógott a tányérról és felfele kunkorodva kilógott a kenyérből. 4.75. Egy üdító 4.

A nachos a soha el nem romló sajtkrémmel rengetegbe került, de az megérte, abban annyi só volt, hogy egy kisebb tavat tengerré lehetett volna változtatni vele és pár harapás után el lehetett érni a hipérnatermiás állapotot.



A füstölt bordák káposztasalátával és egy szelet dinnyével (9 dollárért) azonban nyerő kombinációnak bizonyultak, ráadásul a közelben egy standon egy lelkes egészségvédő ingyen almákat osztogatott. Noha már jó órája tartott a mecs, az elsők között vettem az almákból.

Aztán, amíg a bordákba temettem arcom, addig se kellett a játékszabályok megértésével próbálkozni.



A szünetben hirtelen zöldségeknek öltözött emberek kezdtek versenyezni, majd boronákkal felszerelt pályamunkások varázsolták ujjá a salakot.

Aztán folytatódott a játék és... és az egyik csapat győzött. Én meg jóllaktam.