A dílernél

- És a vételárba beszámíthatjuk a régi autót is. Milyen autótok is van?

- 2007-es Ford Taurus.

Pillanatnyi csend. Ribizliek nem cserélik le évente újra az autót.

- Szakértőink elviszik a szervízbe és mondanak rá egy árajánlatot.

Elvitték.
Igazából kényelmes volt és csábító az ötlet, odaadjuk az egyik kulcsot és megkapjuk a másikat.

De sejtettük, hogy ez nem így lesz.

- Azt mondja a főnök, hogy ez egy tízéves autó és egy ezresnél semmiképpen se adhat érte többet. Beszámítsuk?

Összes pénzzel és gazdasággal szorosabb kapcsolatban álló ősünk kezét tördelte a túlvilágon.

Összenéztünk.

- Köszönjük, de majd eladjuk mi.

Őseink üdvrivalgásban törtek ki.




Pontosan tudtuk, hogy a tíz év körüli Taurusuk Utahban kettő-kettő és felet érnek. Állapottól függően.

Úgyhogy nekiláttunk, hogy jobbá tegyük az autó állapotát.

Elmentünk egy áruházba és az autósszekcióban annyi kárpit-, gumi-, műanyag, tetőkárpittisztítót vettünk, mint ami egy cégalapításhoz is sok.

Mindenre van valami kence.
Van, amive az autót kell lesikálni és attól fényes lesz. Van, amivel a műszerfalat és attól megfiatalodik (vajon van ilyen kence emberre?), van olyan, amivel a kárpitot kell sikálni és attól tiszta lesz. van, amivel a dísztárcsát kell dörzsölni és attól ragyog és van, amivel a gumikat kell befújni és attól szépek lesznek és újak.

Fejfájással jár az autó eladása. Főleg e szereknek a használata után.