A kerítés a vörös sziklák közt húzódott és elzárta ôket a parkolótól.
- Átugorjam? - kérdezte a Mester.
- Átemellek, nem látod a másik oldalán a drótokat - ezzel felkaptam Yodát és átléptük a kerítést.
A Mester lelkesen haladt tovább a kerítés után:
- Teknôcöt akarok! Teknôcöt akarok!
A kerítést azért építették, hogy a sivatagi teknôsök ki ne másszanak az országútra kerékvetônek.
- Hagyd békén a teknôst - a sivatagi teknôs a hugyhólyagjában tárolja nyárra a vizet, ha megijesztik, összepisili magát és ráadásul szomjan hal.
- De most tél van - tiltakozott a Mester lihegve a 17 fokos télben. A napon meleg volt, az árnyékban azonban zúzmarát érlelt a tél.
- Olyan hangosak vagyunk, hogy a teknôcök kifutnak a világból - legyintettem.
Így is történhetett, vagy a teknôcök érezték az Erôt, mert egyet se láttunk.
Yoda így kénytelen volt beérni a kerítés megjelölésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése