- Te oda akarsz felmászni? Velem? - a Mester határozottan morcosnak látszott.
Igaza volt: lefele határozottan meredekebbnek tünt az út, mint felfele a Dixie-sziklára és az optimális út kilógott a szakadék fölé.
Dixie eredetileg a polgárháborúban kivált déli rabszolgatartó államokat jelentette. Utahban ironikusan így hívják az egykor gyapottermesztéssel próbálkozó déli területeket.
Hogy teljesebb legyen a zûrzavar, a Dixie-sziklát se Dixie-sziklának hívják, hanem Süvegcukornak, mert a cukrot messzirôl importáló telepesek a sziklát cukorhiányos vágyálmaikban egy óriási süvegcukornak nézték.
- És ha bemegyünk ide? - Yoda válaszra se várva eltünt egy hasadékban és igyekeztem nem beszorulni mögötte.
A hasadék kiszélesedett és egy sziklaudvarban találtuk magunkat a Dixie-Süvegcukorra vezetô híd alatt.
A hidat azért tették fel a szikla tetejére, mert Dixie nagyon népszerû kirándulóhely lett és az emberek lepotyoghattak volna a szakadékba.
A Süvegcukor (helyi nyelven Sugar Loaf) különben azért lett Dixie, mert a helyi fôiskolások amikor végeztek, felmázolták rá a diplomaosztójuk évét.
Amikor ez a szokás (és a felirat) már-már zavaró méreteket öltött, a rektor kitalálta valamikor a 30-as években, hogy fessenek valami semlegeset a sziklára. Ez lett a Dixie.
A legjobb, legaktívabb végzôs diákok között ezután kisorsolták, hogy ki festheti át a Dixie betûit egy szál kötélen lógva.
- Én nem akarok egy szál kötélen lógva lejönni - mondta a Mester.
A sziklaudvarban itt megtaláltuk diákok kőbe vésett nevét és a kôbe vágott ösvényt, ahol régen felmásztak mázolni.
- Itt se megyek fel - mondta Yoda, majd felcsillant a szeme és odarohant a sziklaudvar sarkában álló fához:
- Részemrôl mehetûnk - mondta és letette a lábát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése