Kaptam egy drónt.
A
Gyönyörű, fehér, karcsú, kecses.
Van hozzá használati utasítás is, öt (5) oldal. Tudom, az iPhone-hoz eredetileg csak dobozt adtak, de akkor is. Elolvastam az öt oldalt, hogy tudjam, mit csinálok.
Nem derült ki.
Gondoltam, a drón próbája a megevés, kimentünk a ház elé biztonságos távolba mindekitől és bekapcsoltam a legegyszerűbbnek nevezett üzemmódot. Selfie. A drón felemelkedett és lebegett. Megnyomtam a picit jobbra gombot. Picit jobbra ment, majd ahelyett, hogy megállt volna, ment tovább és megtámadta az agresszíven álló orgonabokrot.
Összeszedtem az alkatrészeket, összeraktam a drónt, majd elindítottam. Selfie. Most felfele küldtem. Arra nem lehet ekkora baj, a Nemzetközi Űrállomás magasan van.
A drón elindult felfele.
Fotóztam vele egyet.
Aztán azt mondtam neki, szálljon le. Erre felrepült a magasba, mintha fordítva érezné a gravitációt és eltünt a szemem elől. Még párszor megnyomtam a leszáll gombot, de nem történt semmi. A drón egy alig látható kis pontként lebegett valahol a sztratoszféra felső rétegében. (Mint fórumokból kiderült, a drón ilyenkor először a gyárilag beállított magasságba felrepül és utána száll le, de mivel én többször szóltam neki, hogy szálljon le, fennmaradt.)
Mivel a drón nem reagált, vártam. Tudtam, ha lecsökken benne a töltés, leereszkedik. Így is történt, a drón zuhanni kezdett, majd amikor már arra gondoltam, hogy megkérem a szomszédokat, segítsenek takarítani, lefékezett és szépen leszállt.
Összenéztünk.
- A boncolás elmarad - mondtam a ketyerének -, de azt hiszem, ezt még gyakorolni.
Robotot a hazba?? Fuujj!
VálaszTörlés