Farmmington nem az a hely, ahova turistabuszok százai öntik a látogatókat. Nyáron még csak-csak jönnek az aquaparkba. Télen esetleg a városszéli kórházba jönnek az emberek, mert a kórház a jövő nemzedéknek épült, akkor, amikor megduplázódik a Salt Lake City körüli agglomeráció lakossága. A kórház így üres, a recepciósok ragadozó-mosollyak képükön vadásszák a betévedt klienseket és boldogan kísérik el őket a megfelelő helyre: leglább van mit csináljanak.
A miniatűr városháza - ami régen elsősorban a püspök irodája volt - Farmington közepén terül el. Itt áll a város harmadik nevezetessége, egy polgárháborús ágyú másolata. Pletykák szerint az eredetit drágállották, lőni nem akartak vele, így a 19. század végén az önkéntesek csak egy másolatra dobták össze a pénzt.
Farmingtont pár mormon bevándorló alapította, akkoriban az alapítók átlagéletkora 26 év volt és mindenki miniatűr faházakban élt. Egy ilyen házban elfért egy-két feleség, két-három gyerek és a férj.
A házak kertjei sokszor óriásiak, azokra az időkre emlékeztetnek, amikor ezek a házak még kisebb farmok közepén álltak.
Ma Farmington egy békés kisváros hosszú, gondozott fasorokkal, szép épületekkel és több, mint kétszáz kilométer belterületi ösvénnyel.
A helybeliek szeretnek kilovagolni - az istállók a hatalmas kertek végében vannak -, megmozgatni a lovakat, bejárni a falut, majd hazamenni. Óriási üzlet lenne egy "ride thru" kávézó lovasokra méretezett ablakkal, ha a helybeliek innának kávét. De nem isznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése