Reggel hat.
Uszoda.
Az ügyeletes életmentő végre nem motivációs zenét hallgattat velünk. Elég volt a folyamatos crescendóból és abból, hogy állandóan egy Gyűrűk Ura csatajelenet katarktikus pillanatában érzem magam.
Ez a fickó más, ő a klasszikusokat szereti.
A szomszéd pályán Angry Birds, egy huszonéves nő, aki nevének megfelelően állandóan úgy néz, mint egy Angry Bird kérdezett valamit párjától. Az megrázta a fejét. Ezután a nő átúszott hozzám:
- Bocs, nem tudod, mi ez a zene.
Tudtam, de ettől és a háttértől meglehetősen öregnek éreztem magam:
- Ez a Let it be a Beatles-től.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése