Tesla-vezetés

Amióta láttam a Tesla alvázat a kereskedésben, ki akartam próbálni. Nem az alvázat. Az autót.

A Tesla-bemutatóterem Yoda közel van Yoda egyik esti útvonalához és a Mester mindig vágyakozva emelgeti teleszkópos póklábait lábait a töltőállványok láttán.



Én meg olyankor mindig megnézem a kirakatba kitett autócsontvázat.



Racionális emberként én eleinte az új Tesla 3-at szerettem volna kipróbálni, elvégre az az autó lett a pórnépre pozicionálva. 3-as azonban nem volt.



Leültem a laptop elé és online lefoglaltam egy időpontot.

Némi habozás után az S-t válaszottam.



A Tesla-bemutatóteremben aztán megbántam, mert megláttam az X-et.



Ahol a hátsó két üléssort le lehet dönteni és akkor egy akkora sima felület keletkezik, amiben két ember kényelmesen elaludhat vagy, amiben el lehet szállítani egy betonkeverőt.



Ilyenkor az ülések fejtámlái lehajtogatják magukat és kész a közel százezer dolláros hotelszoba.



Aztán a megbeszéltek értelmében beültünk az S-be, ami stílszerűen fekete volt. Minden más szín tesláéknál extrának számít. Biztos Elon Musk hallott Henry Ford mondásáról, hogy "az autó minden színben kapható - ha az a szín a fekete". (Azért fekete, mert az száradt a leggyorsabban.)



Beültünk az autóba és kísérőnk lelkesen gyakorlatban bemutatta, hogy működik az autó, azaz először ő vezette.

A kijáratnál levő ároknál picit lelassított és elkezdte tapizni a középkonz helyét elfoglaló irdatlan képernyőt. Kiválasztotta a felfüggesztést és szépen felemelte az autót, ami így simán átsuhant az árok felett. Aztán további tapizás és az autó visszaereszkedett és már suhantunk is.



A képernyő ekkor már osztott volt. A felső fele a mögöttünk levő világot mutatta, az alsón kíválóan lehetett volna filmeket nézni, de ezt a kísérőnk határozottan tagadta.

Alapjába véve a képernyő teljesen feleslegessé tette a tükröket és eltüntette a holtteret.



- Milyen az autó gyorsulása? - kérdeztem.

- Hagyok egy kis helyet - felelte. Ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy "kapaszkodjatok" vagy "fogjátok az agyatokat, mert kiesik a fejetekből".

Az autópályafelhajtón hagyott egy kis távot és lenyomta a gázpedált. A vér kiszaladt a fejemből, a gyomrunk kiszakadt, látásom elhomályosodott. A közel 1 G-s gyorsulás a székbe préselt, a forgalom hirtelen megállt és szinte álló járművek között suhantunk és a gyorsulás folyamatos volt egészen a megengedett 105 km/h-ig. Mehetett volna tovább kétszázig is, de az már túlzás lett volna és oxigénhiány miatti agykárosodást is okozhatott volna.

- Ez a villanyautó - mondta a fickó és mi próbáltunk nyelni.



- Kipróbáljuk az önvezetés - mondta és tapizott egy kicsit a képernyőn és hátradőlt és tarkójára tette a kezét. A lábát csak azért nem tette fel a műszerfalra, mert úriemberek vagyunk.

Az autó békésen ment tovább százzal a péntek délutáni csúcsban, néha korrigált a kormányon, lassított, gyorsított, amikor kellett.

- Most sávot váltunk - mondta kísérőnk és megpöccintette az indexet.

Szinte éreztem, ahogy az autó körülnéz, majd sávot váltott.

Mi izzadtunk. Egyikünk se bízott a robotpilótában.

A fickó is látta az arcunkon patkokban folyó verítéket és kikapcsolta a robotpilótát és leparkolt a REI-nél és átadta a kormányt.



Mellékutcákon kezdtem. Egyenesen bele egy útfelbontásba. Kísérőnk lelkesen tapizott a képernyőn és picit megint megnövelte a hasmagasságot.

A képernyőn úgy láttam hátra, mintha hátrafordulva ültem volna és bámultam volna ki a szélvédőn.

A műszerfal közepén láttam a körülöttem levő autókat, amint stilizáltan valós időben mozogtak körülöttem.

A tekergés után felmentem az autópályára és besoroláskor picit ráléptem a gázpedálra, belepréselődtem a székbe és leesett a maradék haj is fejemről. Az autó meg hangtalanul besorolt a forgalomba.

Hihtetlen volt vezetni. Csak közben kezdtem ropogósra fagyni.

- Le lehet kapcsolni a légkondit?

A képernyő alján levő ikon kikapcsolta a sarkvidéki levegőt.

Nagyjáből húsz perc vezetés után leálltam egy parkolóban.

- Megnézhetem, hogy parkol?

A kormányváltónak három állása volt és volt még rajta egy gomb. A gombot kellett megnyomni és az autó pörgetni kezdte a kormányt és beparkolt két autó közé.

- Csak két autó közé tud parkolni - mondta kísérőnk, miközben felfedeztem, hogy az autó ugyanúgy parkol, mint én: túl precízen és amikor már jó, akkor még feleslegesen igazgatja.

Hihetetlen volt. Amint lesz felesleges hetvenezer dollárom, veszek egyet. Vagy várok, amíg lesz felesleges nyolcvanezrem és akkor megveszem az X-et.