A múzeum és látogatóközpont szerényen simult bele a tájba.
Alig lehetett észrevenni a sziklák között a Five Fingers tetjéről.
A harminc éves múzeum meglepően modern volt.
Lehetett metateval és manoval kukoricát őrölni (huszonöt cent egy adag, ujjledarálás kerülendő), gyerekeknek és gyermeki lelkű felnőtteknek mikroszkóp alatt kristály és kerámimiamintákat nézni.
A mintákat egy fiókban őrizték, a látogató csak előkapott egyet és nézhette is.
A kötelező térképek mellett 1-99 éves gyerekeknek volt egy berendezett játszószoba: egy veremház rekonstruált belseje. Létrával, bútorokkal, mindennel.
A legjobban Five Fingers Ridge rekonstrukciója jött be nekem: meg lehetett nézni, milyen volt az a domb, amire felkapaszkodtunk korábban.
Mondjuk ebben a sorrendben kell megnézni a dolgokat. Először hörögve felmászni a dombra, keresni a romokat (amiket betemettek), majd a múzeumban megtudni, hogy csak a harmada maradt meg, azt temették be, a többit elhordták építkezni. A patakot meg elterelték. Szóval hétszáz éve majdnem így nézett ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése