Miután háromszor haraptam el a nyelvem az autóban, úgy gondoltam, az ösvény kezdetéig hátra levő utolsó száz métert már legyalogoljuk. Az általam észrevett parkolásra alkalmas helyen, ami mellett se sziklafal, se kaktusz, se szakadék nem volt, még egy árnyékot is észrevettem.
Meleg volt és tűzött a nap. Azt hiszem, itt decemberben is lehet napszúrást kapni.
Holly-ba egy 12 kilométeres sétával el lehet jutni a kempingből is, de úgy gondoltam, a Mester nagyon megsértődnek a tucat kilométer végére. Megcsinálná, de nem lenne vele boldog és a nap hátralevő részében sztrájkolna.
Így egy nyelvtörő úton elvergődtünk úgy egy kilométernyire a falutól.
Ebben a faluban tökélyre fejlesztették a sziklatömbökre építkezést.
Kíváncsi voltam, hogy miért. Hogy közelebb legyenek a kanyon mélyén levő termőföldhöz? Hogy jobban védhető helyen legyenek? Hogy védjék a lejáratot a szurdokba? Hogy védjék és ellenőrizzék a forrást?
Akármi is volt az oka ennek az építkezésnek, nagyon látványos lett. Akármilyen jól és profin voltak megépítve a tornyok, nem szívesen másztam volna be. Határozottan az volt az érzésem, hogy a köveket nem a malter, hanem a megszokás tartja egybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése