- Akkor tényleg keresünk valamit, amit megjelölhetek? - a Mester meglepően izgatott volt mellettem. A Colorado völgye hol összeszűkült, hol kitárult.
A meredek vörös sziklafalak között kéken folyt a víz és partjait a zöld minden árnyalatában pompáztak.
A
Dewey campground feliratnál kanyarodtunk le az útról.
Ez a kemping lett volna tegnap estére a vésztartalék. Ide biztosan sötétben értem volna, de itt szinte mindig van hely. Most is csak egyetlenegy lakókocsi árválkodott itt.
Nem a kempinget jöttünk megnézni, hanem az elhagyott várost.
Dewey nem teljesen kísértetváros. Két-három család ma is itt él, ma is farmerkedik. Az egykori városközpont helyét viszont már belepte a fű. Vagy amit itt fűnek hívnak.
Deweyt a Dolores és a Colorado összefolyása közelében építették fel. Valamikor erre vezetett az egyetlen út Moábba. Nem mintha Moábnak olyan sok útra lett volna szüksége.
Escalante pueblótól sikerült megnézni a felduzzasztott Dolores folyót. Most sajnos nem volt idő arra, hogy elmenjünk megnézni a két folyó találkozását.
- Ez a városközpont - mutattam körbe és a Mester nagyobb tereptárgyakat keresett.
A kompot üzeltető család építette az iskolát, ahol a település fénykorában kilenc gyerek tanult a háromhónapos tanévben. Amikor megépült a híd, a révész Moábba költözött és az iskola bezárt. Hamarosan Dewey is követte példáját.
A régi hidat kétezer körül restaurálták és a
Kokopelli trail része lett. Ez a hosszú ösvény Colorado és Utah elhagyott tájain kanyarog, kerékpárral egy hét alatt bejárható. A hét nap alatt Dewey a legkomolyabb település az úton. Ha nagyon muszáj, itt lehet ivővizet tarhálni a tanyák egyikén. Máshol nincs a Kokopelli mentén azonnali fogyasztásra alkalmas víz.
A helyreállított gyalogoshíd pár éve leégett és senkinek sincs fölösleges pár százezer dollárja a helyreállításra.
- Ez elég kimagasló ahhoz, hogy megjelöld? - néztem a Mesterre, aki lelkesen közeledett a híd pilonjához és boldogan jelölt.
