Teknôckerítés

A kerítés a vörös sziklák közt húzódott és elzárta ôket a parkolótól. 

- Átugorjam? - kérdezte a Mester. 

- Átemellek, nem látod a másik oldalán a drótokat - ezzel felkaptam Yodát és átléptük a kerítést. 

A Mester lelkesen haladt tovább a kerítés után:

- Teknôcöt akarok! Teknôcöt akarok!

A kerítést azért építették, hogy a sivatagi teknôsök ki ne másszanak az országútra kerékvetônek. 

- Hagyd békén a teknôst - a sivatagi teknôs a hugyhólyagjában tárolja nyárra a vizet, ha megijesztik, összepisili magát és ráadásul szomjan hal. 

- De most tél van - tiltakozott a Mester lihegve a 17 fokos télben. A napon meleg volt, az árnyékban azonban zúzmarát érlelt a tél. 

- Olyan hangosak vagyunk, hogy a teknôcök kifutnak a világból - legyintettem. 

Így is történhetett, vagy a teknôcök érezték az Erôt, mert egyet se láttunk. 

Yoda így kénytelen volt beérni a kerítés megjelölésével.