A leírás alapján az ösvény a Santa Clara folyó mellett vezetett és sziklarajzokat és romokat kötött össze urbanizált területekkel. Nekünk ezt nem sikerült teljesen megtalálni.
Az ösvény kezdete megvolt.
Az ösvény megvolt.
Poroszkáltunk Yodával vidáman, meg-megállva, de amerre néztünk - és amerre mentünk -, csak kopár dombokat láttunk.
Felmentünk egy kopár dombra, fülünkbe dalolt a szél, kitárult a panoráma, lementünk a dombról, beszűkült a világ és a fülünkbe suttogott a szél.
Aztán megint.
Körülnéztünk és láttunk vörös sziklás hegyeket, hófödte hegyeket, kék eget, fekete vulkáni bazaltot, csak a folyó kékje nem került elő.
De mentünk lelkesen tovább, mígnem a sokadik dombon és a sokadik szélslágernél megláttunk egy romot.
Pici rom volt. Ici-pici. Ha nem kerítik körbe, észre se vesszük, hogy ott van, annyira rom volt.
Mivel a miniromot gondosan visszatemették, csak annyi látszott, hogy itt volt valami, amit körbekerítettek. Az a valami egy indián falu volt. Vagy inkább udvarház.
- Még jó, hogy itt van a kerítés - mondta a Mester - másképp már majdnem összepisiltem magam, szerintem jöjjünk vissza akkor, amikor nem lobog a fülem a szélben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése