Az uszodában a kilencven fele közeledő orosz sporttárs néha mesél valamit fiatalkoráról. Például múltkor azt, hogy a szovjet hadseregben csak úgy kaptak a bakák annó reggelit, hogy át kellett ugorjanak egy lovon.
Lelki szemeim előtt megjelent a század, amint felsorakoznak egy egyre roggyantabb paripa mellett és megtámaszkodnak ugrás közben a hátán és talajt érnek a másik oldalon.
Valahogy nem volt hihető. Az öregúr történetei eddig mind korrektek voltak.
- Ló? - kérdeztem vissza.
- Tornatermi ló - nevetett.
Azaz vagy tornaszekrény vagy kápás ló. Amin a lólengést gyakorolják.
Erről eszembe jutott, hogy amikor megtanultam olvasni, láttam a könyvespolcon a Rózsa Sándor a lovát ugratja című könyvet és mire kibetűztem a címet, arra gondoltam, hogy milyen rendes ez a Rózsa Sándor, hogy vicceket mesél a lovának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése