Mondjuk a Dunapart az azért jó régóta van, szóval az nem új, de a sétány az igen. Dunaparton jó sétálni. Dunát jó nézni. Szóval elindultunk megnézni, milyen is az a Dunapart a pesti oldalon a Margitszigettel szemben.
Az Árpád-hídnál már-már manhattani felhőkarcolótömeg fogadott. A különbség az, hogy New Yorkban már nincsenek ikertornyok.
Aztán ott is álltunk a Vizes VB híres palotája előtt.
Itt megnéztük a facsemetéket, amiből remélhetőleg majd egyszer öles fák lesznek. Kivételesen örültem, hogy a Mester Utahban maradt. Simán kipisilte volna a csemetéket a helyükből.
A következő látványosság dunaparti csövesfürdő megvolt, mi pedig visszafordultunk a Rákos-pataktól: onnan tovább nem volt út a Duna mentén, remélem, majd itt is lesz sétány és híd.
A Margitsziget ilyenkor is szép, még késő-téli gúnyában is.
A Holokauszt-emlékmű most is nagyon jó.
Minden irányból.
Az új Moszkva tér az nagyon vicces, hogyha a régi Moszkva tér (alias Széll Kálmán) monumentalitásával hasonlítjuk össze. A régi jobban illett Moszkvához.
Azt nem néztem meg, hogy vannak-e itt frissen elültetett nyírfácskák, így a világ megnekült attól a kataklizmától, hogy elénekeljük az áll egy ifjú nyírfa a réten című slágert.
A sétány Lipócia mellett már a szokásos aszfalt-kavics-beton volt, itt nem szeretnék nyáron sétálni. Mondjuk el lehetne adni ingyenes zsírégető programként.
Jó volt, szép volt, krémessel zárult, ahogy kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése