Goblin Valley az a hely, ahova nem nyáron kell menni. Nem júniusban és nem napsütésben. Ennek ellenére a legtöbben akkor mennek oda. Mi sokszor voltunk már a kőtörpék között, eddig mindig gondosan téli és tavaszi időpontot választva. Most sikerült júniusban beugrani.
Yoda is beugrott, egyenesen az árnyékba.
- Kérsz vizet? - kérdeztem.
- Hülye vagy? - és kilefetyelte a nagyobbik kulacsot.
Egyértelmű volt, Yoda most nem fog törpékre vadászni. Jobb is, a végén még lepisil valami goblinfőnököt és aztán azt elmossa az áradat.
- Vizet - hörögte egy turista és leroskadt a padra.
"Vajon hányan kapnak itt napszúrást? És vajon mi kapunk napszúrást?"
Ahogy lenéztünk, néha felbukkant egy-egy turista a kövek között. Nem tudtam megszabadulni a képzettől, hogy törpök vadásszák őket.
Azért bátran nekivágtunk. Határozottan mentünk előre, fel és le és árnyékunk beleégett a sziklákba. Szerencsére épp hidegfront volt, alig volt 41 fok.
Itt olyan meleg van, hogy külön felhívják a látogatók figyelmét, ne kergessék, zavarják az állatokat, mert lehet, nem marad utóbb elfutni egy ragadozó elől.
A hőguta itt a mindennapok része.
Hasonlóan a szörnyektől hemzsegő rémálmokhoz.
Aztán egy kanyar után azt hittük, egyszerre váltak valóra a rémálmok és egyszerre kaptunk hőgutát. Egy óriási vizilófenék bámult ránk - szerencsére kőből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése