Álltunk a téli Dunánál és csend volt és nyugalom és sehol egy lelket se láttunk és semmi se mozdult.
Csak a lakóhajócska ringatózott lágyan a folyón. Van bennem valami perverz vágy: szeretnék egy ilyen kis kabinban lakni egy ilyen nagy folyón. Ezt a sóvárgást mág a tél se igazán tudja kiverni a fejemből. Lehet, pár, lakóhajón eltöltött nappal nagyobb szerencsém lenn.
Aztán felbukkant egy uszály és lassan elvonult elöttünk. Egyedül a hajó mozgott a téli világban.
Amint a hajó hullámai elérték a partot és locsogásukkal életet vittek az állóképbe, megjelentek hangosan hápogva a kacsák és jöttek enni.
Megelevenedett a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése