Békésen szedtem a macskaszart a kertben. Ez nyugodt tevékenység, gugolok, térdelek és szedem a macskaszart. Meditálok. Nem gondolok arra, hogy az összes kertbekakáló macskát átnevelőtáborba zárnám és ott megtanítanám őket máshova kakálni.
Szedtem a macskaszart.
Emlerültem gondolataimban, milyen legyen az átnevelőtábor.
Már egy 4 literes zacskó televolt macskaszarral és még mindig elmélyülten szedtem a tél termését. Máshol télen jégvirág terem és a tavasz havasi gyopárt hoz, itt macskaszart.
És én térdeltem és szedtem.
Szedtem a macskaszart bús nagy halomba.
Amikor hirtelen valami puffant a hátamon, arrcal majdnem belezuhantam a zacskóba és először azt hittem, egy galamb halt a hátamra, aztán visszanyertem egyensúlyomat, megfordultam és egy mókus meredt rám harciasan, farkát lóbálva és ugyanolyan döbbenten, mint én.
Azt hitte, a kert része vagyok, mint a Noam Chomsky kertitörpe vagy mint az esővizeshordó és ráugrott a hátamra, hogy könnyebben szálljon le a fáról.
Aztán az ugródeszka megmozdult, dührohamba kergetve a mókust, aki haragja csillapultával felszaladt a fára, megrázta a farkát és eltünt az ágak között. (A video illusztráció, egy másik alkalommal készült.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése