Ez a ház nem is volt olyan régi. 1964-es volt, egyik oldala csupa terasz és csupa üveg. Ma egyszerű fekete-fehér. Régen kék üvegű ablaka volt és feketére festett folyosói. Pedig azt hittem, a mormonok már akkor is tiltották az ilyesféle látomást okozó anyagokat.
A ház mögött a Spring Creeket keresztezte egy öntözőcsatorna. Hídon.
A történelmi házakat bemutató éves túra ezúttal Holladayben volt.
Eredetileg Holladayt arról ismerték a környéken, hogy a patakparton veremházakban laknak az emberek. A veremházak mára eltüntek, a patak maradt.
Amikor feltalálták a villamost, Holladay kapott egy vonalat. Aztán feltalálták az autót és a városi gazdagok kezdtek nyaralókat építeni itt.
Mert nyáron sokkal jobb volt itt az idő, mint Salt Lake City belvárosában.
Aztán a gazdagok egy része itt ragadt. Például Mitt Romney is itt lakik valahol.
Amit mindegyik házból elfogadnék, az a mosokonyhába vezető akna: az emberek csak bedobálták a szennyest és az egyenesen bepottyant a szennyeskosárba.
Brigham Young portré is volt minden házban, de azt annyira nem irigyeltem.
Az, hogy száz-százhúsz éve más volt a közízlés, azt ez a ház is bizonyította. Ezt eredetileg halvány-bugyikékre festették.
Akkoriban úszómedencéje is volt, de annak helyén ma fű nő. A teniszpálya még megvan.
Nem rossz itt élni. Ma sem.
Ezek az utcák olyanok, mintha nagyon messze lennének mindentől térben is és időben is, ám Holladay központja alig négy perc séta. Csak a megfelelő irányba kell elindulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése