Korán ébredtünk és indultunk. Meleg nap volt, már hétkor is, amikor elindultunk. Ahogy suhantunk a néptelen úton, egyszercsak a semmiből egy biciklis bukkant ki kutyával, kerékpáros utánfutóval, amint kétségbeesetten integetett.
Még jó, hogy jóval a megengedett sebesség alatt haladtunk, mert hát a tájat kell ilyenkor nézni.
Leálltunk úgy, hogy a bicaj elöttünk legyen, nehogy valaki elcsapja, amíg beszélünk és ne derüljön ki, hogy mit akar.
- VIZET! - hörögte.
Az ajtóból elővettem két félliteres palackot. Az egyiket kitöltötte a kutyának, a másikat felemelte és nyelt egyet, majd visszaadta az üres üveget.
- Van még?
Adtam neki még egyet, majd gondosan eltettem az újabb üres üveget és a csomagtartóból előhalásztam egy négyliteres kannát és átadtam neki. A fickó erős német akcentussal megszólalt:
- Az alkalmazás a telefonomban azt mondja, itt vannak kempingek, azt hittem, a kempingben van víz. De nem volt. Már csak egy üveg vizem van a Coloradóból - és rámutatott egy kannára, amiben valami zavaros izé volt, fele sár, fele baktérium, a többi víz. Attól hasmenés környékezett, hogy ránéztem.
- Honnan jössz és hova mész?
- Bejárom az USÁ-t kerékpárral, Bostonba megyek, Hanksvilleből jöttem, a kutyámnak megsérült a lába és nem tudok felfele tekerni, ha az utánfutóban van. Most Fry Canyonba megyek, az alkalmazás a telefonomban azt mondja, hogy ott van egy motel és egy repülőtér. De nagyon messze van.
Fry Canyonban van egy bezárt motel és egy bozóttal benőtt leszállópálya, ami mellett van pár rom, amit meg szerettünk volna nézni. Mondjuk víz az nincs... A német kicsit el volt tévedve és teljesen el volt készülve az erejével.
- Kérsz egy joghurtot?
Nagyjából úgy nézett rám, mintha Fort Knox kulcsát kínáltam volna neki. Mikor visszaadta az üres joghurtosedényt, eszembe jutott valami.
- Figyelj, itt van Hite Marina elöttünk.
- Nem, az mögöttünk van. Ott aludtam.
- Nem, nem, Hite Marina a Colorado bal partján van, mi a jobb parton vagyunk - láttam, el akarja mondani, hogy a telefonján levő app szerint ez nem így van, de aztán inkább csendben maradt.
- A marinában van egy bolt és ott van zuhany, ott pihenhetsz, szerintem nincs tíz kilométer.
Ebben maradtunk, elköszöntem és elindultam. Közel negyven percet beszélgettünk, az alatt egy autó se haladt el az úton.
Nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem. Bekanyarodtam a marinához és megvártam a fickót.
- Ott vannak az ingyenes zuhanyok - mutattam neki az épületet - arca felderült, úgy nézett rám, mintha a Mennyek kulcsát nyújtottam volna át neki. Adtam egy kis házi rizseshúst a kutyának Yoda készleteiből, közben Yoda elmagyarázta a nála tízszer nagyobb kutyának, hogy ki is a főnök. Még megmutattam a németnek a vízcsapot és a vízöblítéses wc-t, majd elköszöntem.
- Várj, ide jön távolsági busz?
- Nem, nem hiszem - feleltem és azon gondolkodtam, hol lehet a legközelebbi buszmegálló. Azt hiszem, Green Riverben, ide 185 km-re. Vagy Corezben, 265-re.
- Ezt megtarthatom? - mutatta az üres négyliteres kannát - Ha igen, megöltöm és még iszom egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése