Mindenbôl van málnás: lekvárból, jalapeñós lekvárból, bbq szószból és szépségkirálynôbôl. Csak sörbôl nincs, mert itt senki se “olyan”. Mármint sörös.
Az egyik helyi vegyesbolt árul sört egy páncélteremre emlékeztetô szobában /-ból.
Minden békés és vidéki. A fôutcán egymást érik a málnashake-t, hamburgert és hamburgert és shaket kínáló cégek. Köztük egy-egy szuvenírárus bújik meg.
Olyan érzésem volt, mint a 80-as években a tihanyi révnél, sokkal kevesebb emberrel.
Minden pozitív volt. A tó vízmérlege is: a híres homokos föveny jórészt víz alatt volt, több utca vége a vízben végzôdött.
Mindenki boldognak és elégedettnek tünt. A legneuralgikusabb keresztezôdésben, ahol környék két legforgalmasabb útja találkozott, ott egy négy irányú stopnál, mindenki békésen várakozott a sorára és arra, hogy q gyalogosok átcsámborogjanak a parkoló-vízpart-bolt-shake-kölcsönzô zarándoklat alatt.
Jó volt az idô, 10-15 fokkal hûvösebb volt, mint Salt Lake Cityben. Ez 28-30 fokot jelentett.
Pont jó idô volt úszni és pancsolni. A városi park mögötti nádas után valódi homokos strand kezdôdött bokdog pancsolókkal és kutyákkal.
Na, Karib-tenger vagy Balaton? - néztem Yodára.
A Mester leheveredett egy árnyékba és csak annyit mondott:
- Mindegy, csak kolbászból legyen a kerítés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése