Szomszédunk, E árulja házát. (Sajnos. Házat lehet venni, jószomszédot nem.) Már ki is költözött - erről bővebben később - és a ház most eladó és üres. E meg is kért, hogy figyeljünk rá. Nincs nagy mozgás, néha jön egy-egy vevő, de valahogy egy világjárvány-pánik közepén az emberek nem tolonganak házat venni.
Ezért is örültünk, amikor felbukkant egy fickó. Szürkés zakó, sötétkék ing, sárga nyakkendő, olyan élesre vasalt nadrág, hogy azzal elefántok lábát lehetne amputálni, fekete cipő, amiben tükröződtek a házunk elött virágzó fák, arany Rolex, fekete keretes szemüveg. A ruhája értékéből mi autót szoktunk venni.
Markáns arc. Fodrász által mikromiliméterre vágott haj.
Olyan volt, mintha épp kisétált volna valami divatlapból. Vagy divatbemutatóból.
És ott állt a kétlábon járó divatkatalógus és enyhán őrült tekintettel rázta a kerítést. Mint egy őrült, ki letépte láncát. És rázta, mint brazil táncosnő a fenekét karneválkor. És enyhén habzó szájjal tépte a kerítést, mint akit egy pitbull szocializált. E mesélte, hogy az ingatlanosát Pitbullnak hívják. Mert olyan eltökélten adja el a házakart.
Vagy, mert rágja a kerítést.
Néztam az ablakból és azon gondolkodtam, veszett-e.
A tökéletes csomóra között nyakkendő meglazult, mikor a fickó elszabadult Mr Universe-ként leemelte az egyik kapuszárnyat a zsanérról. A Toldi-prdukció értékét alig rontotta, hogy ekkor hátralépve megbotlott és a kapuszárny maga alá temette nyakkendőstül és nadrágostul. A kapuszárny lógott a középső záron és a fickó orrán. De emberünk nem jött zavarba, fekve kinyomta a kapuszárnyat és talpraállt. Ekkorra már mindannyian néztük az ablakból.
- Én vagyok az ingatlanos! Be van zárva a kapu! - mondta.
Én életemben több százezer bezárt kaput láttam, de sose éreztem késztetést, hogy kitépjem őket a helyükből vagy, hogy befeküdjek alájuk. (Oké, oké, nem is vagyok ingatlanos.) Különben is, az a kapu nincs is bezárva.
- Nincs bezárva! - feleltem legkedvesebb oktondi szomszéd hangomon.
- De, be van! - válaszolta a kapuszárnyba kapaszkodva.
- Kinyitom! - mondtam, mielőtt még a kerítésünket is kitépi a helyéből a másik kapuszárnnyel együtt. Nehogy már E kapujával játszon "szeretnemszeret"-et.
Kisiettem a házból átt a szomszédba. Közben a fickó állt a kezében a kapuszárnnyal. Az jutott eszembe, hogy ovodában biztos Botondnak szólították és buzogány lehetett a jele.
- Vigyázni kell az ilyenekkel - mondtam Yodának - virágszirmok letépésével kezdik, aztán kapuszárnyakkal folytatják.
- Mondom, hogy zárva van - felelte a Kékszakáll miközben odaértem.
- Nyitva van - közöltem magabiztosan mosolyogva.
- Ez a szárny igen, de a másik nem! - tudtam, valamelyikünk orbitálisan pofára fog esni és reméltem, hogy az ingatlanos kapuszárnnyal bemutatott salto mortaléja csak az előjáték a többihez képest.
- Ott a lakat! - mutatta a lakatot, amit titánium kábel rögzített leszedhetetlenül. Még Archimédesz se tudná kimozdítani egy biztos pontról. Erre már nem mondtam semmit, csak odaléptem a bezárt kapuszárnyhoz, miközben a nyakkendős tartotta a másik kapuszárnyat a kezében.
Felpattintottam a kapuszárnyra szerelt villát, ami összekötötte a két szárnyat, majd elfordítottam és felhúztam a "bezárt" kapuszárnyat a földöz rögzítő hosszú rudat és egy ujjal megpöcköltem a kapuszárnyat, ami kinyilt.
Azt hittem, elejti a másik kapuszárnyat, miközben kék ingéhez és sárga nyakkendőjéhez egy vörös arc is társult.
- Tartsd, kérlek - és beigazítottam a másik kapuszárnyat a zsanérokhoz és visszaakasztottam és kedvesen elköszöntem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése