Egy darab múlt

- Nini, mi lehet ez? - nézegettem szomszédunk által itthagyott kupac egyik dobozában a dobozt. Ezt az óriási kupacot majd elvisszük egy régiségboltba illetve apránként eladogatjuk.

Az apró dobozka optimistán feküdt tenyeremben.

Kinyitottam.



Egy ébresztőóra nézett rám.

Pici.

Gyönyörű.

Német.

A hátlapon több tekrentyűvel, mint egy vadászgép vezérlőpultja.

- De szép!

Valaki, aki sokat utazott, nagy becsben tarthatta ezt az órát, s valóban, a tárgy gyönyörű volt. Funkcionális. Szép. Egyszerű. A hatvanas évekig gyártották, addig lapulhatott pilóták, politikusok, idegenvezetőkm utazó ügynökök bőröndjében és került megszámlálhatatlan szállodában az éjjeliszekrényre.

- Vajon működik?

Felhúztam.

Határozottan kattogott, majd szépe tikktakkolni kezdett.

- És az ébresztő?

Újabb tekerő.

Nem szólt. Csalódottan sóhajtottam, de aztán észrevettem egy pici emeltyűt.

Kihúztam és az óra megszólalt, nem kellemetlenül, de határozottan, hangosan, hogy felébressze gazdáját és kezdjék a napot.