Neffs Canyon

Neffs canyon, amit régiesen Neff's canyonnak mondanak, bár még nem találtam meg, hogy ki volt az a Neff és miért volt kanyonja, egy meglepetés volt.



Eddig nem is hallottunk erről a helyről, ami kőhajításnyira van tőlünk a város szélén.



Utóbb az is kiderült, hogy valahol itt, két szikla között, jó magasan van az Egyesült Államok egyik legmélyebb barlangja, ahova csak ritkán mehet be pár kiválasztott. A leírások alapján az a barlang nem szép, nem látványos, de nagyon mély. Bejáratát egy tábla és egy lezárt, a földön fekvő lezárt vasajtó jelzi valahol fenn két szikla között.



A Neffs egyébként nagyon jó hely volt. Mi csak egy rövid, három kilométeres körutat tettünk meg, de az első alkalommal pont elég volt.



Természetesen fordítva mentünk, ahogy kevésbé volt kényelmes, de ezt nem tudtok: a még erősen tűző napon a földúton mentünk felfele és a sziklás, árnyékos ösvényen lefele - késő délután, amikor már a nap nem volt akkora probléma.



A túrát lehetett volna a "Neffs Canyon régi vízművei" kirándulásnak hívni. A földút egy régi vízvetetéket követett, a cső maradványai most is kikandikáltak az útból. Ebbe a csőbe fentről újabb csövek csatlakoztak be, ezek egyike egy eredek kaptató után egy elhagyott, kisebb víztározóban ért véget.



Amikor a földút végetért, megjelent a patak. Eddig patak nem volt, csak patakmeder: a modern vízművek, a modern város a víz nagy részét elszipkázzák és a patak alsó részére már semmi se érkezett meg. (Utahban nincs olyan patak vagy folyó, ami elérne az óceánig. Mind sivatagos medencékbe érkezik és kiszárad. A Coloradót pedig kiisszák, kiöntözik és a folyam egyszerűen elfogy Mexikóban.)



Mi rövid elvévedés után innen indultunk tovább és egy csobogó patak medrét követtük felfele. A patak gyönyörű volt, sziklás és vad - és persze itt is ott volt egy régi vízvezeték.



A térképen jelzett barlangot sokáig kerestük - eleinte nem találtuk meg, noha a térkép gps-e szerint pont rajta álltunk. A félreértés egy navigációs hiba miatt történt. Az online térképen rossz pöttyről hittem azt, hogy az a barlang.



A barlang szerintem szintén valami vízmű része lehetett, hosszú volt és alacsony, egyenletesen alacsony. Valamikor vasajtó zárta el, de ez még akkor volt, amikor ezekben a vezetékekben csobogott a víz.



Yoda szerette és kereste benne a medvét. Mindenki szerencséjére a barlang medvétlen volt.



Innen sziklás ösvényen lefele haladtunk vissza, a patak itt is elfogyott, de a környéken rengeteg érdekes kunyhót láttunk galyakból. A kirándulók fő szórakozása lehet, hogy ilyesmiket emelnek. Egyes kunyhók úgy néztek ki, mint az amerikai Délnyugaton emelt indián menedékek, a wikiup-ok. De általában nagyobbak voltak és inkább szépek, mint funkcionálisak.



Az ösvény végén, a legnagyobb gallykunyhónál megálltunk, leültünk pár kőtömbre és uzsonnáztunk a vacsora előtt. Megérdemeltük.