Salt Lake City kertvárosaiban öröm sétálni.
A régi külvárosok árnyas fái alatt rengeteg szép házba botlani a város legjobb korszakaiból.
A kedvenceim ezek a szecessziós "Prairie style" házak. A fenti nekem hatalmas terasza miatt tetszett nagyon.
A lenti festése miatt. A legtöbb ilyen házat komor sötétbarnára festették, ez viszont vidám lett sokszínű festésével.
Ebben az utcában szeretik a festéket és az eredeti formájukban megtartott, helyreállított házakat. Az oromzat festése olyan maradt, mint volt.
Az elmúlt évszázadban ezeknek a házaknak a halpikkelyeit sietős mesteremberek egyenletes fehérre mázolták szemben az eredeti szinorgiával.
Az utcából nem maradhattak ki a telepes-házak sem.
Ezek a legelső tartós lakóépületek voltak errefele. Az 1800-as évek végén építették őket. Eredetileg pici házikók voltak, aztán, ahogy nőtt a család egyre újabb és újabb részeket toldottak hozzájuk.
Vasárnap reggel alig volt valaki az utcákon. Még a kertitörpék is aludtak.
Mondjuk a húsevő növények már elindultak vadászni korábbi áldozataik tetemei mellett.
A rozsdás tirannoszaurusz pedig valószínűleg fűbe harapott.
Hatalmasak voltak a kertek, elfért bennük minden, még kultúrnövények is. Sőt, az egyikben találtunk egy óriási építményt, ami új értelmet adott a "faház" szónak.
Két kortárs házat találtunk, egyik se volt rossz, bár a kétemeletes nappalit nem lehet egyszerű kifűteni.
Jó séta volt. Barátságos volt a környék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése