Kicsit kevesebb, mint egy évvel azután, hogy először felmásztunk a Silver King Bányához, megint elsétáltunk a romokhoz.
A séta szép, a meredek egészséges és az erdő ősszel mindig gyönyörű.
A romok meg érdekesek - jó, egy gótikus katedrális szebb lenne, de hát itt ez van.
A bányaépületet megtépázta a vihar, de még mindig álltak. (Valljuk be, a gótikus katedrálisok jobban bírják a strapát.)
Egy elhagyott ipartelepen mászkálni járvány idején picit olyan volt, mint egy világvége-film díszletei között kóborolni.
Az, hogy senki se volt az épületben tovább fokozta a hatást.
Az erdőt járva pedig megtaláltuk azt a helyet, ahova a bányász is gyalog járt.
Hazafele új úton indultunk el, egy völgyben a szerpentin helyett.
Erre sokkal gyorsabban hazaértünk volna, ha az út nem lett volna lezárva.
Így mászhattunk vissza a szerpentinre - de legalább láttunk egy ráccsal lezárt szellőzőt és egy újabb őszi erőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése