A mókus és a macska

 

 (Megjegyzés: a felső fotó nem most készült.) Az ablakba a nappaliban felszereltünk egy madáretetőt. Azért is, hogy ne kelljen a kertbe bámulva mozizni, lehessen a nappaliból is. A kertben csupa izgalmas dolog történik, öt-hatféle énekesmadár szotyizik, mókusok ropogtatják a tökmagot és a diót, macskák nézik a músort... Jobb, mint a tévé. A mókusok időnként leszedik a madáretetőt, mert úgy könnyebb hozzáférni. Az elasztikus mókus két hátsó lábával belekapaszkodik a szárítóba, két mellső lábával leemeli a madáretetőt a kampóról és egy mozdulattal ledobja a földre. Nem szeretem, mert a macskákat máshol etetem. A mókusokat nem féltem, ők tudnak magukra vigyázni, de a madarak könnyebb prédát jelentenek. 

 

Előre elmondom, az ablakra felszerelt madáretetőt valami leszedte. Gondoltam, ezért vannak a biztonsági kamerák, visszanéztem, mi történt. Szóval az etetőt olyan gyorsan szedték le, hogy a fénynek nem volt ideje elérni a kameráig (khm, nem is, valamiért nem kapcsolt be a kamera), de azt, hogy utána mi történt, sikerült megörökíteni. A mókus békésen eszeget a kép jobb alsó sarkában, amikor megjelenik a macska. A mókus két ugrással eltűnik, a macs csodálkozik és minden megy tovább.