Sötét volt, nyavjásan sötét és azt se láttam, hol kell bekanyarodni. Idegesen kerestem az uticélunkat és próbáltam meglátni az alattomos padkákat az új úton.
Amikor meglett a kanyarodósáv, követtem és láttam is messzebb a lámpát a zöld nyillal.
- Megvan! - sóhajtottam és láttam bal oldalt az épp váltó lámpán még átsuhanó autót, de ekkor jobbról suhant el mellettem egy másik autó és egy pillanatra megállt bennem az ütő.
- Ha balról autók jönnek szembe, jobbról autók jönnek szembe, akkor én vagyok rossz helyen! - hasított belém a felismerés - de nagyon rossz helyen.
Figyeltem és láttam előttem a kanyarodósávot, azaz jó helyen voltam. Láttam tőlem jobbra az aszfalton a szembejövő forgalom kanyarodófsávját.
Nem tudom, ki találta ezt a rendszert ki. Az én balra kanyarodó sávomtól jobbra van a szembejövő forgalom kanyarodó sávja. Természetesen nem keresztezzük egymás útját (lásd fotó), de a helyzet akkor is megrázott. (Persze a utahi közlekedésmérnököket nem szabad lebecsülni, tudnak ők cifrábbat is!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése