Az igazsághoz tartozik, hogy én nem megy művészeti sétára indultam, csak haza az uszodából.
Eredetileg csak a willendorfi Vénuszt akartam lefotózni, de elkapott a lendület.
Hogy miért nem autóval mentem az uszodába? Ezt majd elmesélem. Addig halmozom a feszültséget.
Az egykori szárnyvonalra emlékező síndarabokból meglehetősen sok épült be mindenféle műalkotásba,
Ez nem volt meglepő, elvégre mozdonyból is több volt.
És talpfa-rakásból is.
Bár ez utóbbinak rózsaszín változata nem jött be.
Itt jártam nagyjából félúton.
Itt a grafitik és egyéb falfestmények domináltak.
Itt a kedvenceim a nőalakok. (Akik szintén dominálnak.)
A grafitik mögött egy hatalmas, veterán atuók restaurálásával foglalkozó műhely lapul.
Autók viszont nem itt, hanem a következő épületen voltak.
Mire idáig értem a morfondírozással és már a faluban is voltam.
Itt kicsit kevesebb a szobor és a festény, de azért ez se rossz.
Kedvencem a nyárfa.
A kék hegyeket kevésbé szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése