RIP Coachmans

Bezár egyik kedvenc vendéglőnk, a Coachman's.

Ami úgy nézett ki, mintha egy hatvanas évekbeli filmből maradt itt.

Film nélkül ez igaz is.

A hely 1962-ben nyitott és azóta semmit se változott.

Ez volt a hely, ahol reggel hatkor lehetett steak-et enni. Ahol bőr melltartós Harley Davidsonos, hosszú hajú, bukósisak nélkül száguldozó nők ettek és ahol egyikük se volt hetvennél fiatalabb.

Ahol hosszú szakállú motorosok udvaroltak a kiszolgálóknak és a bőrszerkós néniknek, akiknél minimum tíz évvel idősebbek voltak.

Ahol két tojás az minimum és a tojást többféleképpn tudták elkészíteni, mint erdélyiek a káposztát.

Ahol egy reggelivel éves koleszterinszintet lehetett pótolni.

Ahol a legfrissebb gyümölcs az eperszirup volt.

Ahol még volt zenegép és ahol még volt cigarettautomata. Mechanikus.

Ahol a pincébe tilos volt lemenni. Legalább harminc éve.

Ahol ma se fogadnak el bankkártyát.

Ahol tizenkilenc éve egy kokaincsempészbandát tartóztattak le, aminek a tulajdonos volt a vezetője és ahol ezekután az előző tulajdonos, drogbáró apja visszavette az üzletet.

És ahol semmit se változtatott.

Az árakat se.

Ahova összes vendégünket elvittük.

Ahova évente egyszer-kétszer elmentünk.

RIP Coachmans.

UPDATE: A vendéglő helyének további sorsáról itt lehet olvasni.