Meleg volt, de a klasszikus dél-utahi meleg, száraz és forró.
Amiben úgy érzem magam, mint disznó perzseléskor. A sziklafalak pedig sztereóban dőlt ránk a meleg.
Meglepő, de szeretem.
A sziklafalon tátongott a Sárkány.
Amióta ez a hely divatos lett, a látogatók vendégkönynek használják a puha homokkövet.
Tisztára olyan, mintha ékírás lenne.
Az üreg mesterséges: egy időszakos vízfolyást vezetnek erre.
Szóval nagy esőzés idején jobb nem erre járni - mondjuk mostanában kis eső sincs.
A járat pedig hosszú és tekervényes.
Jó sokat mentünk a sötétben, mire megláttuk az alagút végét.
Innen még tovább lehet menni egy időszakos patakhoz. De azt majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése