Pilótasztori a Grand Canyonból

Vendéglátónk, E, a Grand Canyonban is volt pilóta. 

Turistákat röptetett körbe-körbe. Ez még a pre-GPS időkben történt, amikor a térkép még papírból volt és a mobiltelefon épphogy kilépett a sci-fi kellékek sorából. Mondjuk itt amúgy se működött. E ma is behunyt szemmel mondta, hogy melyik sziklának mi a neve és mit kell tudni róla. 

A túrák az északi peremről indultak és körberepültek a Nagy Lyuk felett át a déli oldalig és vissza. 

A probléma az volt, hogy a repülők kicsik voltak, a turisták meg nagyok. A repülőket pukkadásig tömték turistával, üzemanyaggal. Ettől a kisgép ugyan kicsi maradt, de nehéz lett. A turisztok benn kellett repüljenek a kanyonban, hogy lássák a lyukat, a gép viszont nem tudott volna hirtelen kimászni a másik oldalon, ami jóval magasabban van, mint a déli. 

Ezért használták a pilóták a felfele menő légáramlatot. A Canyon mélyen forró és onnan a meleg levegő mindig felfele áramlik. 

A repülő megcélozta a sziklafalat, a turisták sikítottak (először E is) és az áramlat szépen felemelte a gépet és átrepítette a peremen. 

Mindig is tudtam, hogy jobb, ha egy turista nem tud mindent…