A Green river itt tényleg zöld volt - és valahogy sokkal komolyabb folyónak látszott, mint "lejjebb" Utahban, akár Green River falunál. Kicsit később felülről fogjuk látni ezt a folyót és akkor majd még nagyobbnak fog tűnni. De erről később.
Én azt vártam volna, hogy itt, a folyómellett találunk pár sziklarajzot. A folyómellett valóban vannak sziklarajzok, de nem itt, hanem ott, ahol ezek megtekintéséhez kajak kell. Kajak pedig nem volt, úgyhogy azokat máskorra hagytuk.
Megelégedtünk egy rövid sétával a folyóparton, ahol megcsodáltuk a szendvics-sziklákat.
Megnéztük a dinoszaurusz formájú sziklákat is - itt dinoszauruszok nincsenek, ők egyedül a bejáratnál laknak. A Cub creek völgyében, amerre továbbmentünk, nincsenek.
Jó minőségű úton kanyarogtunk a patakot követve.
Itt már laktak emberek, nagyon régen és nem is olyan régen.
A "nagyon régen" az itt élő indiánokra vonatkozik, a nem is olyan régen Josie-ra, aki a nagy semmi közepén egy tanyán élt.
Nem volt egyszerű észrevenni az első sziklarajzokat. Ha nincs pici parkoló az út mellett, valószínűleg túl is megyünk rajtuk.
Kicsit arrébb viszont már nagyon is jól látható műalkotásokat láttunk.
Két stílus keveredett a sziklákon - azt nem tudom, hogy az "életben" az alkotók keveredtek-e. A sziklarajzokat nehéz datálni, nem lehet megmondani, hogy egyszerre készültek vagy sem.
A kontraszt azonban látható volt a nagy gonddal bekopácsolt "vernal stílusú" rajzok és az abszolút lényegre koncentráló stilizált figurák között.
A következő sziklarajzok a völgy fölé magasodó szirtek lábánál voltak.
Ezek a rajzok az óriásgyíkokról híresek, amiket még a parkolóból is lehet látni.
Ha valaki tudja, hogy hova nézzen.
Ha már felmásztunk, akkor mindent könnyen meg lehetett találni.
Csak végig kellett menni a peremen.
Nem volt annyira rossz, mint ahogy a fotó sugallja.
Megérte végigmenni a peremen: a gyíkok mellett több Kokopelli ábrázolást is láttam.
Egyik sem volt teljes, de így is tetszettek.
A sziklarajzok után ugrottunk majdnem egy évezredet az időben és megnéztük Josie tanyáját.
JosieBassett Morris egy emancipált nő volt, még mielőtt tudták volna azt, hogy mi az az emancipáció. Öt férje volt (négytől elvált, akkor amikor egytől se volt szokás elválni) és élete vége fele egyedül felügyelte tanyáját a világ végén.
A tanyát saját maga építette és nyolcvanhoz közeledve is itt élt - csak meghalni ment be a városba.
A ház falait régi újságcikkekkel szigetelték. A száraz klímán a régi hírek ma is egész jól olvashatók voltak.
A gyümölcsös eltünt és a szántóföldeket is visszahódította a bozót.
A karámok, ólak düledeztek.
A jól megépített ház azonban állt és mai szemmel is nagyon jól nézett ki.
Szerintem ez a ház ma is simán elmenne nyaralónak vagy lakóháznak.
Tetszett ez a hely és elhatároztuk, ide még visszajövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése